dezsobacsi

Bednay   Dezső

1923-ban született Budapesten. Az Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakán végzett. Mesterei Kaesz Gyula, Györgyi Dénes és Weichinger Károly.
A Magyar Művészeti Alapnak 1953 óta tagja (ma: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete); 1975 óta tagja a németországi Nemzetközi Zománcművészek Szövetségének (Kunstverein Coburg). Külföldön Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában, Németországban (NSZK, NDK), Romániában, Csehszlovákiában és Kínában járt tanulmányutakon. Munkái múzeumokban, templomokban, középületekben, hazai és külföldi privátgyűjteményekben találhatók. 
A főiskola elvégzése után kisplasztikákkal foglalkozott. Az 50-es években megjelenő újdonság, a műanyag kerítette hatalmába. A műanyag sajátossága, könnyen formálhatósága teljesen egyéni művészi alternatívát biztosított számára. A műanyag mellett nagyon kedvelte a fát is, mint alapanyagot, reliefek, kisplasztikák maradtak fenn ebből a korszakból. A plasztika mellett az ekkor megjelenő új technikákat, a műanyagfestékeket, és a rosttollakat használva újszerű színes grafikákat készített.
Mint belsőépítész ismerkedett meg a zománccal. A budapesti Lampart Gyárban Dr. Albert Péter vegyészmérnök meghívására évekig dolgozott vendégművészként. Ott tanulta el a zománctechnika különböző változatait, amit ezek után egyénileg fejlesztett tovább. A Salgótarjáni Zománc Biennálén kiállított alkotásait látva meghívta a bécsi Schauer Zománc Gyár tulajdonosa, így a 70-es években több ízben hosszabb ideig Bécsben tartózkodott vendégművészként. Itt alakította ki a rá jellemző sajátos stílust, mely a rezet társította az ékszerzománccal.
A zománcművészetet egyre jobban megszerette, és az óta is szívügye.
A 80-as években már nem elégedett meg pusztán a zománc nyújtotta lehetőségekkel, ezért a zománcképeket festményekkel kombinálva új műfajt alkotott.
Az utolsó évtizedben főleg applikációkkal és grafikákkal jelentkezik.

 

Kisplasztikák

Az ötvenes évek végén kísérletei a műanyagokkal, amelyeket a technika területén mások elsősorban izolációra használtak, érdekes és teljesen egyéni művészeti alternatívát nyújtottak Bednay Dezsőnek
Ezek az új anyagok jellegzetes tulajdonságokkal rendelkeznek - alakíthatóak, hajlíthatóak, berovátkolhatóak - ezáltal új formák megalkotására ösztönözték, amelyek egymást szinte körülzárják, nyúlnak és görbülnek.  A műanyagok felhasználásával olyan kompozíciókat lehet létrehozni, melyeket hagyományos anyagokból a statika törvényei miatt nem lehet megvalósítani.
Emellett ezek az alapanyagok sokféle lehetőséget adnak. Különböző bevonatokkal átitatva különleges felületek hozhatók létre, az eredetileg folyékony és megmerevedett színes substanciákkal sima, de ugyanakkor hólyagos, kidomboruló, vagy éppen ellenkezőleg, kimart felületek is létrehozhatók, melyeket a művész kisplasztikáinak kialakításához - több évi kísérletezés folyamán - számtalan variációban felhasznált.

 

Fareliefek - fa-domborművek

Bednay Dezsőhöz művészként és belsőépítészként egyaránt közel áll a fa anyaga. Fából készült kisplasztikáira, kisebb méretű szobraira az anyag sima kidolgozása jellemző, ahol fontos szerepet kap az általa felhasznált hazai és egzotikus fafajták absztrakt rajzos felületi mintázata. Ezek vezették őt a hatvanas évek második felében fadomborműveinek megalkotásához, amelyekben a felületi kialakítás jelentősége és az egymással ellentétes részformák kompozíciója egyesül. A kétpólusos kontraszt, amit a világos és sötét fafajták váltakozó felhasználásával ért el, nyitotta meg végül is az átmenetet a kisrészletű fa-domborművekhez. Itt kötődtek össze a tiszta geometrikus elemek -négyszögek, téglalapok, körök -az absztrahált organikus elemekkel és ívekkel és vezettek az egymással kontrasztos fák felhasználásával a művészre jellegzetes assemblage-szerű alkotásokhoz. Műveire jellemző, hogy gyakran egy motívumot többféleképpen variál, néha 20 variáció is megtalálható egy munkájában, melyekben az alapforma, annak fejlődése és számos változata együttesen egy sok részletből álló, összefogó kompozíciót hoz létre.

 

Tűzzománc

Bednay Dezsőt a 70-es évek kezdetétől készített tűzzománc képei tették ismertté. Éppen a tűzzománcozási eljárásokban rejlő lehetőségekben (melyeket máskülönben leginkább építészeti alakításban vagy tárgyi díszítésben használnak fel) találta meg egyéni művészeti stílusának legmegfelelőbb kifejezési módját. Ez a technika adta meg a művésznek azt a lehetőséget, hogy munkáiban a különleges tartóságot erőteljesen fénylő színekkel, szokatlan struktúrákkal és belső kidolgozási lehetőségekkel egyesítse. Az ipari vaszománc lehetővé tette neki erős opák színekkel elfojtott csillámlású, egyöntetű homogén felületek létrehozását. Az ékszerzománc viszont meleg ragyogású, áttetsző lucid színárnyalatokra és finom belső struktúrák kihozására nyújt lehetőséget, kiváltképpen vöröses, narancs és sárgásan csillámló színárnyalatokra. Transzparencia és struktúra, áttetszőség és felületi kidolgozása a koloritnak vezetnek ahhoz a szinte megfoghatatlan hatáshoz, amely a tükörszerűen ragyogó aranyréz felülettől a színkeverékek szinte végtelen variációjáig terjed. A művész a zománc összes hagyományos technikáját kipróbálta, sőt egyéni stílusának megfelelően számos újabb eljárást is kikísérletezett, amivel munkásságát gazdagította. A technikai lehetőségek alapos ismerete alapvető feltétele ezen alkotások létrejöttének, melyek a festőiségnek és finom színezési eljárásoknak ugyanúgy lehetőséget adnak, mint a rajzos formákban rejlő vonalasságnak és az erőteljes dinamikának.
A kompozíciói gyakran absztrakt, geometrikus formák különböző variációkban, sajátosan összekombinált szimmetrikus felépítéssel. Az alkotásokban ugyanúgy megtalálhatók konkrét motívumok is, melyekből gyakran fantasztikus, képzeletbeli lények, madarak, növények fejlődnek ki, vagy absztrakt formáival összekapcsolódnak. Képeinek egyes zománclapokból, mozaikszerűen síkban való összeállítása vezette a művészt nagyobb formátumú épületzománcai és tűzzománcplasztikái kialakításához is; utóbbiak szintén geometrikus alapformákból kiindulva, tűzzománclapokkal vannak alakítva.

 

Színes rajzok, grafikák

A kisplasztikák mellett a színes rajzok jellemezték Bednay Dezső első alkotói korszakát. Ebben a műfajban kísérletezve fejlődött ki későbbi szellemi formakincse, itt öltöttek először formát vázlatokban plasztikai munkái is.  De ezek a rajzok nemcsak vázlatok, hanem teljesen kidolgozott, önálló művészeti alkotások, amelyek az ötlet és a terv eredetiségét, valamint a kidolgozott mű perfekcióját egyesítik.
Színes rajzai és grafikái képezik számára a központot, későbbi alkotásainak - tűzzománcainak, mint kisplasztikáinak, famunkáinak vagy akár későbbi assemblagainak - az alapját.
Minden nap elkészült minimum egy rajza,- ez volt és ez ma is - napi programjának (célkitűzése) része.

 

Asszemblázsok (Félplasztikusan kombinált tűzzománcképek)

Bednay Dezső legújabb assemblázsait a tűzzománcképeinek kompozicionális felépítéséből, az egyes zománclapok egymás mellé helyezéséből, fejlesztette ki. Ezekben a teljesen újszerű, szinte félplasztikus képeiben az egyes tűzzománclapok más technikákkal kombinálva nagyobb összefüggésekben vannak összefűzve. Az erős színezetű, finom belsőrajzú csillogó tűzzománclapok éles kontúrja erőteljesen kiemelkedik a plasztikusan kidolgozott (alap)felületből, melynek alapanyaga és összetétele (a befújásos technikától az acrylig) mindig változott.  

Az absztrakció iránti szeretete vezette Bednay Dezsőt azokhoz a rá jellegzetes amorf alakokhoz és maszkszerű arcokhoz, melyek munkáiban gyakran megtalálhatók. Gyakran alkalmazott kifejezési eszköze a formák geometriai összekomponálása, a szimmetria és a sorakoztatás. Ezeket a formális eszközöket alárendeli a művészeti szabad variációnak és képszerű kompozíciónak. Művészi szelleme és merészsége mindig nyíltan fordult az új technikák és újszerű, a művészetben addig szokatlan anyagok felhasználása felé, a különböző műanyagoktól a tűzzománc használatáig. Alkotásaiban különösen a tűzzománc technikával érte el a munkáira oly jellegzetes feszültsége, és egyéni kifejezési lehetőségét, amelyet nem utolsó sorban a véletlenszerűség tudatos irányításával érhetett el. Ebben találta meg leginkább – ellentétben az addig hagyományos festészeti technikákhoz – sajátos és teljesen új jellegű képszerűségét, amelyet azonkívül még a domborított alakítással is kombinálhat. Ezek az alkotások bizonyítják különösképpen Bednay Dezső szabad művészi szellemét és egyéni hozzájárulását korának művészetéhez.


Ha bármi kérdése van az oldallal kapcsolatban vegye fel a Webmasterrel a kapcsolatot.
© Copyright 2005 Székács András - Gruppo Fotóstúdió Bt. All rights reserved.